Jó szívvel ajánlom, szánj rá időt végigolvasni, mire képes a jelenlét átélt működtetése, a jelenlétvarázs! Talán újra fogod értékelni saját jelenléted lehetőségeit. Talán.

Egy régi sportsérülés miatt hosszabb rehabilitáción vettem részt. Fontos élményemről szeretnék beszámolni nektek, hogy működött kezelésem közben, nehezített körülmények között is, több dimenzióban a jelenlét, mint előhangoló, mint teremtő és gyógyító erő.

A gyógytornászunk Emese kisugárzása, nonverbális és szavakon túli vokális üzenete, olykor fárasztó, többször fájdalmas tevékenységet hangolt át örömmé. 

A célközönség főleg nénikből és bácsikból állt. Gyógytornászunk érezhetően derűs, emberszerető, női jelenléte, az első pillanattól olyan légkört teremtett, ahol mindenki gondolkodás nélkül rábízhatta magát. (!) Mennyire fontos az első pillanat és mennyire fontos, hogy nem akarás, erőlködés, hatalmi (én vagyok a főnök) manipuláció irányította a csoport dinamikáját, hanem egy szelíd érezhető áradás.  

„Figyelek rád!” „Fontos vagy!” „Oldjuk meg együtt!” – mondta Emese szóval és szavakon túli, teljesen-igazán, szeretet- jelenlét-érintéseivel, huncutkodással. Sokan, évek óta nem részesültek ilyen bánásmódban. Az oda-vissza rezgések maguktól kezdtek áramolni, aminek Emese könnyed, szakavatott karmestere volt.

Csicsergése, minden részletre kiterjedő figyelmes kedvessége, a kényszert, együttműködési szándékká, a fáradtságot és fájdalmat, elfogadható természetességgé, később megkönnyebbüléssé, örömmé varázsolta. Saját szememmel láttam, amit később, magamon is éreztem. Rövid időn belül jó hangulat gömbölyödött. A nyögéseket és jajgatásokat is nevetések kísérték. Ki gondolná, hogy kéz- és lábemelések, nyújtások erőlködései és fájdalmai örömet tudnak jelenteni? 

Hogy mitől? Attól a fontos többlettől, ami szakmai és magánéletünk holnapteremtő és boldogító részleteit is át tudja hangolni. Hogy csinálta ezt Emese, a gyógytornász?

Egyrészt elismerésre méltó szakmaisággal, (mint végzett testnevelőnek, jó volt felismerni szakmai felkészültségét), de igazán emberi különlegessége, jelenlétvarázslása működött és működtette a pillanatokat, és emberei érzelmi cselekvési hozzáállását.  Nem csak az a valóság, ami van, de az is, aminek érzed! Így lehet könnyíteni az élet más terheit is! Ugye jó érzés, ha valaki minden rezdülésünkre figyel és pozitívan reagál? Érintve éreztük magunkat. Emesének érintő a személyisége. Figyelemmel, szeretettel, játékkal érintő.

Végiggondoltad már,mitől szerethető valaki? Hogy a szerethetőség, együttműködésre, feltétel nélküli elfogadásra ösztönöz. LEGFINOMABB MOTIVÁCIÓ! 

Tudjuk, az emberi minőség jelenléte tudattalanul is befolyásol minket, előhangol. Minden ember beszéde zene, aminek dallama van. Dallamának pedig érezhetősége. Van, akinek cselló, van akinek tuba, van akinek fuvola vagy hárfa a beszéde. Van aki menüett, aki ballada, van aki mulatós, vagy heavy metál stílusban kommunikál. Emese hangja inkább fuvolázott, pajkos csicsergéssel csábította mozgásos gyakorlataira a „betegeket”. Nem csoda, hogy ennek a muzsikának senki nem tudott és nem is akart ellenállni. Próbáltam rajtakapni, hogy csak rutinból „agylemezre” rögzített megszokásból mondja: „Jól van, ügyesen csinálta Anna mama!” vagy „Tudom, hogy nehéz. Addig csinálja, amíg jónak érzi!”- de nem sikerült. Olyan, szívből muzsikával mondta, hogy semmi esélye sem maradt a legcsekélyebb ellenkezésnek, lustaságnak. Mert nem csak maguknak, de neki is feszítettek, lazítottak, emeltek és fordítottak a tornatársak. Olyan szép emberséggel, mégis természetességgel bánt kis csapatával, hogy valahogy így nem lehetett másként.

Kedves, derűs, viccelődő, áradóan emberszerető volt, mégis határozott. Kézben tartotta a dolgok menetét. Ha valaki próbálta elvinni az óra tartalmát, ritmusát, volt hozzá ügyessége, hogy finom hangnemváltással magánál tartsa az irányítást. Javított, dicsért, korholt, viccelődőt. Mindig annyit és ott, amennyi kellett. A jó arányérzék tehetsége adottság, születni kell rá! 

Gyerekké, gyerekközösségé változtatta a bácsikat és néniket, akik minden alkalommal mosolyogva távoztak a tornáról. Nem volt más választásuk. Ezt érezték, ettől is gyógyultak. 

Azt vettem észre magamon, én is várom a torna kezdetét, mint a mamókák, papókák, s vele azt az érzést is, amit a gyógytornászunk a jelenlétével teremtett. Ez már valami, ugye? Az IGAZI JELENLÉT, jól felismerhető! Ha távolodsz tőle, veled marad. 

A jelenlétvarázs egyedivé tehet hivatásunkban és ott lehet minden találkozásunkban. Ott lehet minden fontos pillanatban, igazi szerelemben, összetartozásban, szülő-gyermek viszonyban. Mert a jelenlét, ha úgy éled: vonzás, érintés, inspiráció, szelídítő és gyógyító erő. Ahogy Emese a gyógytornász éli, műveli,  az éltető varázserő.