Jelenlét helyzetekről szeretnék veled szót váltani. Ha gondolod, foglalj kényelmesEN helyet! Bármikor itthagyhatsz, nem fogok megsértődni. Gondolkodj velem! Jó lenne, ha az érzéseiddel és nem az agyaddal gondolkodnál ebben a pár percben!

Ugye, ismerős a szituáció, amikor megállsz a pirosnál és a szomszéd autóból valaki átnéz rád, amit megérzel és odanézel. Még az is lehet, hogy fordított helyzetben élted át. Amikor átnéztél a másik autó utasára és visszanézett rád, erre kicsit zavartan elkaptad a tekinteted.

Megfogalmaztad már magadnak, mi fordította a nézésed a melletted lévő autó vezetője felé vagy az ő tekintetét feléd? Lehet, valami fura megérzés az oka.

Előfordult-e már veled, hogy egy koncert vagy színházi előadás szünetében, esetleg egy partin, üzletben vagy az utcán volt valaki, aki megmagyarázhatatlan okból visszacsalta a tekinteted? Mintha, valami rád ható mágnes lett volna a személyiségében. Valami sejtelmes érzés kerített hatalmába. Mintha valahonnan ismerted volna, de nem tudsz rájönni honnan. Talán őt is megérintette az ismeretlen ismerős vonzó érzése. Lehettek ott még százan, miért pont ő, akire oda kellett figyelni? Mitől volt kellemes a jelenlétének érintése? Történt valami szótlan érintés köztetek. Mitől? Lehet, soha többé nem találkoztok, de az a pillanat, az az érintés ott maradt veled.

Gondolj valaki olyanra és vele arra a pillanatra, amikor mindent elöntően szomjaztátok egymás közelségét, érintését egy olyan helyen társaságban, ahol ennek nem volt legitimitása. Tudom, hogy éltél meg ilyet. Velem is előfordult. Azután, úgy alakul, hogy a visszafojtott vágy zöld lámpát kapott. Valahogy mindent elöntött az az érzés, átszakadt a gát. A kicsi is nagy lett, a búvó patak, magával ragadó folyóvá terebélyesedett. Ezek a történések jó helyre kerültek a mentett pillantok könyvtárában. Sok féle érzéki vagy szenvedélyes, vad folytatása lehetett életed ilyen jeleneteinek. Ne haragudj, ha mélyen érint, de meglehet, hogy ugyanazzal a személlyel átéltél később olyan perceket is, amikor ugyannak az érintésnek, ölelésnek csak a kihűltségét, ürességét élted át. „Égetett a semmi!” „Fájt, ami nincs.”(Sz. D.)

Index bekapcs. Kanyarodjunk más területre. Itt vagyunk.

Kérlek, idézd fel azt a helyzetet, érzést, pillanatot, amikor nagyon olyan voltál, amilyennek szeretted magad! Amikor annyira otthon voltál a bőrödben, hogy kitavaszodott minden körülötted. Érezted a többieken is, hogy szerették benned és körülötted ezt a tavaszt. Meg tudnád-e fogalmazni, mi volt az esszenciája annak az érzésnek, vagy a pillanatnak? Van időnk. Gondolkodj el, amíg, „Aha! Megvan!” állapotba nem kerülsz.

Csak akkor válaszolja a következő kérdésemre, ha az előzőre magtaláltad a szavakat. Csak, akkor!

Ezt a „deszeretekilyenlenni” minőséget, pillanatot kivel tudod önfeledten megélni?

Miért?

Éled-e ezt milyenséged, életed fontos helyszínein?

Igen?

Nem?

Miért nem? Ha, nem?

Mi lenne, ha olyan lennél ott is, amilyennek szereted magad?

Jelenléted minősége mennyire változtatja meg azt, hogy viszonyul hozzád a környezeted?

Kisugárzásod meghatározza-e a veled történéseket?

Lehet, túl bizalmasnak tartod a kérdéseket. Lehet, nem. A választ, bizalmasan kezelem. Ha bizonytalan válaszokat adtál némelyik kérdésre van lehetőséged javítani a válaszon.