Beszélgessünk!

Jelenlét-helyzetekről szeretnék veled szót váltani. Ha gondolod, foglalj helyet kényelmesen! Bármikor itt hagyhatsz, nem fogok megsértődni. Gondolkodj velem! Jó lenne, ha az érzéseiddel, és nem az agyaddal gondolkodnál ebben a pár percben!

Ugye, ismerős a szituáció, amikor megállsz a pirosnál és a szomszéd autóból valaki átnéz rád, amit megérzel és odanézel? Még az is lehet, hogy fordított helyzetben élted át. Amikor átnéztél a másik autó utasára és visszanézett rád, erre kicsit zavartan elkaptad a tekinteted.

Megfogalmaztad már magadnak, mi fordította a nézésed a melletted lévő autó vezetője felé vagy az ő tekintetét feléd? Lehet, hogy valami fura megérzés az oka.

Előfordult-e már veled, hogy egy koncert vagy színházi előadás szünetében, esetleg egy partin, üzletben vagy az utcán volt valaki, aki megmagyarázhatatlan okból visszacsalta a tekinteted? Mintha valami rád ható mágnes lett volna a személyiségében. Egy sejtelmes érzés kerített hatalmába. Mintha valahonnan ismerted volna, de nem tudtál rájönni, honnan. Talán őt is megérintette az ismeretlen ismerős vonzó érzése. Lehettek ott még százan, miért pont ő, akire oda kellett figyelni? Mitől volt kellemes jelenlétének az érintése?

Történt valami szótlan érintés köztetek. Mitől? Lehet, hogy soha többé nem találkoztok, de az a pillanat, az az érintés ott maradt veled.

Gondolj valaki olyanra, és vele arra a pillanatra, amikor mindent elöntően szomjaztátok egymás közelségét, érintését egy olyan helyen, társaságban, ahol ennek nem volt legitimitása. Tudom, hogy éltél meg ilyet. Velem is előfordult. Azután úgy alakult, hogy a visszafojtott vágy zöld lámpát kapott. Valahogy mindent elöntött az az érzés, átszakadt a gát. A búvópatak magával ragadó folyóvá terebélyesedett. Az ilyen történések jó helyre kerültek a mentett pillantok könyvtárában. Sokféle érzéki vagy szenvedélyes, vad folytatása lehetett életed ilyen jeleneteinek.

Ne haragudj, ha mélyen érint, de meglehet, hogy ugyanazzal a személlyel átéltél később olyan perceket is, amikor ugyanannak az érintésnek, ölelésnek csak a kihűltségét, ürességét élted át. „Égetett a semmi!” „Fájt, ami nincs.” (Sz. D.)

Index bekapcs! Kanyarodjunk más területre. Itt is vagyunk.

Kérlek, idézd fel azt a helyzetet, érzést, pillanatot, amikor nagyon olyan voltál, amilyennek szeretted magad! Amikor annyira otthon voltál a bőrödben, hogy minden kitavaszodott körülötted.

Érezted a többieken is, hogy szerették benned és körülötted ezt a tavaszt. Meg tudnád-e fogalmazni, mi volt az esszenciája annak az érzésnek, vagy a pillanatnak? Van időnk. Gondolkodj el, amíg „Aha! Megvan!” állapotba nem kerülsz.

Csak akkor válaszolj a a következő kérdésemre, ha az előzőre már megtaláltad a szavakat.   Csak akkor!

• Ezt a „de szeretek ilyen lenni” minőséget, pillanatot kivel tudod önfeledten megélni?
• Miért?
• Éled-e ezt a milyenségedet életed fontos helyszínein?
• Igen? Nem?
• Miért nem, ha nem?
• Mi lenne, ha olyan lennél ott is, amilyennek szereted magad?
• Jelenléted minősége mennyire változtatja meg azt, hogy hogyan viszonyul hozzád a környezeted?
• Kisugárzásod meghatározza-e a veled történéseket?

Lehet, túl bizalmasnak tartod a kérdéseket. Lehet, hogy nem. A választ bizalmasan kezelem. Ha bizonytalan válaszokat adtál némelyik kérdésre, van lehetőséged javítani.