Így indult az én jelenlét trénerségem

Így indult az én jelenlét trénerségem

Úgy indult, hogy …..  

….képesítés nélkül tanítottam testnevelést 1980-ban. Jegyzeteltem nagy-tudású, kiváló testnevelő tanár barátom óráin és megtartottam az órát ugyanúgy mint ő.

Az ő órája mégis pergő, hangulatos, eredményes volt, az enyém pedig csak gyenge utánzata. Elkezdtem figyelni, mitől működik nála a mondat és a feladat, nálam pedig nem. Mitől több, ahogy ő csinálja?

Sikerült ellesni.

Ebből írtam a szakdolgozatom 1985-ben.

Azután rá kellett jönnöm, mitől működik a műsora a színpadon az egyik művésznek, a másiknál pedig nem él, nem árad a produkció, a vers, a dal.

Túl vagyok a 8000. előadáson. „Engem nem küldtek, hanem hívtak” előadó vagyok.

Tanítottam közel tíz évig Geszler Dorottya, majd Jaksity Kata modelliskolájában, ahol az volt az órám tárgya, hogyan tudnak önazonosan a legszebb kisugárzásukkal működni a színpadon és a kamerák előtt. Az alábbi videóban Dorottya mondja el tapasztalatait.

 

 

Volt alkalmam kifigyelni a hatásmechanizmusokat, kitalálni gyakorlatokat a figyelemre méltó kisugárzás érezhetővé tételére.

Évek óta tartok Jelenlét-tréningeket, speciális emberhangoló gyakorlatokkal..

A Covid járvány pedig felszabadított annyi időt, hogy megírtam az Életre való könyvet.

Kiabál a manír

Kiabál a manír, amikor azt érzed, hogy valami nagyon csinált, szándékolt, nem természetes. Ettől diszharmónia, hiteltelenség érzésed lesz a megnyilvánulóval szemben.

Azoknak maníros a fellépése, akik valamilyennek szeretnének látszani, de ez a kép nincs teljes összhangban az érezhetőségükkel, még akkor sem, ha ők azt gondolják magukról. Az is gyakran előfordul, hogy túlcsordul valami a se nem sok, se nem kevés szinten. A sokságnak is maníros hatása van. Az ilyen embernek nem áll jól a szerepe, a gúnya, amit alakít az önigazolásért, vagy amit népszerűségért magára húzott.

Legelőször, azok a nők és férfiak jutnak eszembe róla, akik más külső-belső tulajdonsággal rendelkeznek, mint amit gondolnak magukról, ami szerint viselkednek. (tovább…)

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Stylistok komponálják meg a személyiséghez, alkalomhoz a szemnek is hiteles, harmonikus megjelenést. Hajszobrászok csűrnek-csavarnak, simítanak, festenek hajkölteményeket, sminkesek fedik és hangsúlyozzák az arc takarnivalóit és előnyeit. Mert fontos a külcsín! Fontos, hogy mit gondolnak rólunk. Egy vagyont költenek rá, akik megtehetik.

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Nem is olyan régen egy kiállítás megnyitón voltam, ahol bemutattak egy nagyon feltűnő adottságokkal és öltözettel rendelkező hölgynek. Arca, szeme, ajkai, alakja és formái látványosak voltak, mégis rövid időn belül menekülnöm kellett mellőle, mert kisugárzása őszintétlen, öncsodáló, erőszakos és manipulatív volt. A modelliskolában is volt ideális „felszereléssel” megáldott lány és mégse volt olyan vonzása, mint a másiknak, aki külsőleg meg se közelítette őt, de NŐ-sége akkor is világított, ha nem csinált semmit. Volt benne valami érezhető, ami odafordulást, kedvelő előhangolást váltott ki a többségből. Mennyit jelent az érezhető jelenlét, a kisugárzás? Felülírja a látványos külsőt, a divatos ruhát, frizurát. Férfiolvasók! Így van ez velünk is.
Mit gondoltok, megkomponálható az önazonos jelenlét? Mert, nem ugyanolyan a kisugárzása, így más is áll jól Audrey Hupborn-nek és Marline Monroe-nak, vagy Julia Roberts-nek és Sandra Bullock-nak. Hugh Grant-nak, Brad Pitt-nek vagy Adam Sandler-nek.

Henry Higgins professzor, Eliza Doollitle virágáruslány piaci megszólalási és megjelenési stílusát felsőbb körökben is elfogadhatóvá, mi több, népszerűbbé változtatta a My Fair Lady-ben. Csak az öltözködés, frizura, smink vagy a szép beszéd, ami megkomponálható? Véleményem szerint nem! Mit ér a külcsín, sugárzó jelenlét nélkül? Az önazonos minőségi kisugárzás felhangolja az emberek hozzánk való viszonyát. Érdemes foglalkozni vele!

Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban, mit gondolhatnak rólad első látásra azok, akik nem ismernek? Nézd magad kívülről, ha tudod! Esetleg kérdezz meg őszinte embereket, ha vannak ilyenek a környezetedben! Meghatározza a hozzádállását!

Ha hangszer lennél…

Ha zeneértő vagy, tudod, hogy akár kicsit elhangolt hangszeren se szólhat tisztán bármilyen remekmű. Hamis lesz, diszharmonikus. Tudod, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ugyanazt a dallamot más érezhetőséggel játssza le két különböző tehetségű művész? A lényeg az, amitől az egyiknek elkapkodják a drága jegyeit koncertjére néhány nap alatt, a másiknak kong az ürességtől a kisebb terem is. Ami számít, az látszólag nüánsznyi, mégis döntő. Így van ez jelenlétünkkel, kisugárzásunkkal is.
Senki nem teljesíthet emberi minősége felett, de felhangolható, érzékenyíthető a jelenlét érzékelése és sugárzása szavakon túl. Ennek tudatosításával, fejlesztésével ösztönösen érzékelhető, hordható és működtethető.
A Mikola-Jelenlét-tréningen esélyt kapsz felismerni, érezve és éreztetve működtetni, felhangolni emberi kapcsolódásaid és önazonos jelenléted.

Igazi énje kalitkába zárt madár

Igazi énje kalitkába zárt madár

Szerepében volt otthon

Popper Pétertől olvastam, hogy vannak színészek, akik mesterségbeli tudásuk legjavából formálják meg szerepüket. Úgy tesznek, mint ahogy a szerep és a rendező kívánja, de nem vállnak azzá, akit játszanak. Az öltözőben jelmezükkel együtt megszabadulnak a rövid ideje alakított egyén drámájától, történeteitől, jellemétől. Mások viszont, teljesen azonosulnak a szerepükkel. Ők a varázslók. Ők, nem csak úgy csinálnak, mint ha.. Azzá is válnak, akinek a bőrébe bújnak, megszűnnek önmaguk lenni. Magukkal viszik Raszkolnyikov, …..vagy éppen Tatyjana , vívódásait, lelkesültségét, szomorúságát, privát életükben is. Ezt életük párja bizonyíthatja, és szenvedheti meg leginkább. Minden új darabban kicsit új jellemében ismerhetik meg, és viselhetik el a társukat. A színész egy edény, mondja Popper Péter, aki azzá válik, amit töltenek belé.

Azt vettem észre, sokan közülünk, lehetnek üzletemberek, fodrászok, tanárok, vagy bárki mások, gyerekkorukból, vagy későbbi időszakukból megélt elvárások szerint, kudarcaikból, de akár sikerekből visszajelelt védelmi, vagy bizonyítási szerepüket játsszák. Nem azt, amilyenek valójában, hanem amilyennek elvárták őket, amilyenek szerettek volna lenni, vagy éppen, amilyenné szorongásaik védekezésük, kompenzálásuk tette őket. Ez a szerep, jól begyakorolt, biztonságot nyújtó, rögzült viselkedési forma. Működhet is. De, aki ilyen jellemezben szerepel, arra rátalálhat az érzés: Ez az élet, ez a megnyilvánulás, nem igazán ő, hanem az álarc, amivel összenőtt.

Az elvárások, kudarcok és sikerek diktálta szerepünket játszuk?

Sok, évek, évtizedek óta vezető, nem tud igazán személyes partner, vagy alárendelt lenni. Egy nők bálványa korosodó férfi, sokszor, még ifjú siker-énjét játssza. Nincs ez másként a hölgyekkel sem. De, evezzünk más vizekre, mindannyian ismerünk olyan óvó nénit, tanító nénit, aki kortársaihoz is úgy szól, mint ha a gyerekekhez beszélne, mindenkit dicsér, motivál, vagy éppen kijavít. Aki, azt szokta meg, hogy uralkodnak rajta, mindig alárendelt, szolgálatra kész lesz, mások pedig – kinek ne lenne ilyen valaki az ismeretségi körében – nem tud másként, csak felülről beszélni. Ezekben a privát szférákban nem úgy tesszük, mint a színész, aki edény, és azzá válik, amit töltenek belé, hanem önmagunk helyett az elvárások, kudarcok és sikerek diktálta szerepünket játsszuk.

Azok érzik legjobban magukat a bőrükben….

Úgy tapasztaltam, azok érzik legjobban magukat a bőrükben, azok tudnak legjobban kapcsolódni a környezetükhöz, akik olyanok, vállaltan és szerethetően, vagy elfogadhatóan, amilyenek valójában, amilyennek szeretik magukat. A szerep, bármennyire is begyakorolt, nem lehet olyan harmonikus, mint ha valaki önmagát, erényeit és gyarlóságait hitelesen éli, közvetíti a világ felé. Akkor, erre a milyenségre, hívó jelre érkeznek a környezet válaszai. Mennyivel jobb, ha olyannak fogadnak el, szeretnek minket, amilyenek szeretünk lenni. Van esély kilépni a megszokott jelmezből? Van esély a változásra? Azt gondolom, igen. A jelenlét játékokban nem működnek a szerepek. Aki álarcban játszik, kívül marad.

Töltsd le INGYEN az Életre való című könyv első fejezetét!

Sikeresen megadtad az adataidat!

Valami hiba történt az adataid feldolgozása során. Kérlek, próbáld meg újra!

Mikola Péter az ezen az űrlapon megadott információkat a kapcsolattartáshoz használja fel.