Kiabál a manír

Kiabál a manír, amikor azt érzed, hogy valami nagyon csinált, szándékolt, nem természetes. Ettől diszharmónia, hiteltelenség érzésed lesz a megnyilvánulóval szemben.

Azoknak maníros a fellépése, akik valamilyennek szeretnének látszani, de ez a kép nincs teljes összhangban az érezhetőségükkel, még akkor sem, ha ők azt gondolják magukról. Az is gyakran előfordul, hogy túlcsordul valami a se nem sok, se nem kevés szinten. A sokságnak is maníros hatása van. Az ilyen embernek nem áll jól a szerepe, a gúnya, amit alakít az önigazolásért, vagy amit népszerűségért magára húzott.

Legelőször, azok a nők és férfiak jutnak eszembe róla, akik más külső-belső tulajdonsággal rendelkeznek, mint amit gondolnak magukról, ami szerint viselkednek. (tovább…)

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Stylistok komponálják meg a személyiséghez, alkalomhoz a szemnek is hiteles, harmonikus megjelenést. Hajszobrászok csűrnek-csavarnak, simítanak, festenek hajkölteményeket, sminkesek fedik és hangsúlyozzák az arc takarnivalóit és előnyeit. Mert fontos a külcsín! Fontos, hogy mit gondolnak rólunk. Egy vagyont költenek rá, akik megtehetik.

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Nem is olyan régen egy kiállítás megnyitón voltam, ahol bemutattak egy nagyon feltűnő adottságokkal és öltözettel rendelkező hölgynek. Arca, szeme, ajkai, alakja és formái látványosak voltak, mégis rövid időn belül menekülnöm kellett mellőle, mert kisugárzása őszintétlen, öncsodáló, erőszakos és manipulatív volt. A modelliskolában is volt ideális „felszereléssel” megáldott lány és mégse volt olyan vonzása, mint a másiknak, aki külsőleg meg se közelítette őt, de NŐ-sége akkor is világított, ha nem csinált semmit. Volt benne valami érezhető, ami odafordulást, kedvelő előhangolást váltott ki a többségből. Mennyit jelent az érezhető jelenlét, a kisugárzás? Felülírja a látványos külsőt, a divatos ruhát, frizurát. Férfiolvasók! Így van ez velünk is.
Mit gondoltok, megkomponálható az önazonos jelenlét? Mert, nem ugyanolyan a kisugárzása, így más is áll jól Audrey Hupborn-nek és Marline Monroe-nak, vagy Julia Roberts-nek és Sandra Bullock-nak. Hugh Grant-nak, Brad Pitt-nek vagy Adam Sandler-nek.

Henry Higgins professzor, Eliza Doollitle virágáruslány piaci megszólalási és megjelenési stílusát felsőbb körökben is elfogadhatóvá, mi több, népszerűbbé változtatta a My Fair Lady-ben. Csak az öltözködés, frizura, smink vagy a szép beszéd, ami megkomponálható? Véleményem szerint nem! Mit ér a külcsín, sugárzó jelenlét nélkül? Az önazonos minőségi kisugárzás felhangolja az emberek hozzánk való viszonyát. Érdemes foglalkozni vele!

Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban, mit gondolhatnak rólad első látásra azok, akik nem ismernek? Nézd magad kívülről, ha tudod! Esetleg kérdezz meg őszinte embereket, ha vannak ilyenek a környezetedben! Meghatározza a hozzádállását!

Ha hangszer lennél…

Ha zeneértő vagy, tudod, hogy akár kicsit elhangolt hangszeren se szólhat tisztán bármilyen remekmű. Hamis lesz, diszharmonikus. Tudod, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ugyanazt a dallamot más érezhetőséggel játssza le két különböző tehetségű művész? A lényeg az, amitől az egyiknek elkapkodják a drága jegyeit koncertjére néhány nap alatt, a másiknak kong az ürességtől a kisebb terem is. Ami számít, az látszólag nüánsznyi, mégis döntő. Így van ez jelenlétünkkel, kisugárzásunkkal is.
Senki nem teljesíthet emberi minősége felett, de felhangolható, érzékenyíthető a jelenlét érzékelése és sugárzása szavakon túl. Ennek tudatosításával, fejlesztésével ösztönösen érzékelhető, hordható és működtethető.
A Mikola-Jelenlét-tréningen esélyt kapsz felismerni, érezve és éreztetve működtetni, felhangolni emberi kapcsolódásaid és önazonos jelenléted.

Igazi énje kalitkába zárt madár

Igazi énje kalitkába zárt madár

Szerepében volt otthon

Popper Pétertől olvastam, hogy vannak színészek, akik mesterségbeli tudásuk legjavából formálják meg szerepüket. Úgy tesznek, mint ahogy a szerep és a rendező kívánja, de nem vállnak azzá, akit játszanak. Az öltözőben jelmezükkel együtt megszabadulnak a rövid ideje alakított egyén drámájától, történeteitől, jellemétől. Mások viszont, teljesen azonosulnak a szerepükkel. Ők a varázslók. Ők, nem csak úgy csinálnak, mint ha.. Azzá is válnak, akinek a bőrébe bújnak, megszűnnek önmaguk lenni. Magukkal viszik Raszkolnyikov, …..vagy éppen Tatyjana , vívódásait, lelkesültségét, szomorúságát, privát életükben is. Ezt életük párja bizonyíthatja, és szenvedheti meg leginkább. Minden új darabban kicsit új jellemében ismerhetik meg, és viselhetik el a társukat. A színész egy edény, mondja Popper Péter, aki azzá válik, amit töltenek belé.

Azt vettem észre, sokan közülünk, lehetnek üzletemberek, fodrászok, tanárok, vagy bárki mások, gyerekkorukból, vagy későbbi időszakukból megélt elvárások szerint, kudarcaikból, de akár sikerekből visszajelelt védelmi, vagy bizonyítási szerepüket játsszák. Nem azt, amilyenek valójában, hanem amilyennek elvárták őket, amilyenek szerettek volna lenni, vagy éppen, amilyenné szorongásaik védekezésük, kompenzálásuk tette őket. Ez a szerep, jól begyakorolt, biztonságot nyújtó, rögzült viselkedési forma. Működhet is. De, aki ilyen jellemezben szerepel, arra rátalálhat az érzés: Ez az élet, ez a megnyilvánulás, nem igazán ő, hanem az álarc, amivel összenőtt.

Az elvárások, kudarcok és sikerek diktálta szerepünket játszuk?

Sok, évek, évtizedek óta vezető, nem tud igazán személyes partner, vagy alárendelt lenni. Egy nők bálványa korosodó férfi, sokszor, még ifjú siker-énjét játssza. Nincs ez másként a hölgyekkel sem. De, evezzünk más vizekre, mindannyian ismerünk olyan óvó nénit, tanító nénit, aki kortársaihoz is úgy szól, mint ha a gyerekekhez beszélne, mindenkit dicsér, motivál, vagy éppen kijavít. Aki, azt szokta meg, hogy uralkodnak rajta, mindig alárendelt, szolgálatra kész lesz, mások pedig – kinek ne lenne ilyen valaki az ismeretségi körében – nem tud másként, csak felülről beszélni. Ezekben a privát szférákban nem úgy tesszük, mint a színész, aki edény, és azzá válik, amit töltenek belé, hanem önmagunk helyett az elvárások, kudarcok és sikerek diktálta szerepünket játsszuk.

Azok érzik legjobban magukat a bőrükben….

Úgy tapasztaltam, azok érzik legjobban magukat a bőrükben, azok tudnak legjobban kapcsolódni a környezetükhöz, akik olyanok, vállaltan és szerethetően, vagy elfogadhatóan, amilyenek valójában, amilyennek szeretik magukat. A szerep, bármennyire is begyakorolt, nem lehet olyan harmonikus, mint ha valaki önmagát, erényeit és gyarlóságait hitelesen éli, közvetíti a világ felé. Akkor, erre a milyenségre, hívó jelre érkeznek a környezet válaszai. Mennyivel jobb, ha olyannak fogadnak el, szeretnek minket, amilyenek szeretünk lenni. Van esély kilépni a megszokott jelmezből? Van esély a változásra? Azt gondolom, igen. A jelenlét játékokban nem működnek a szerepek. Aki álarcban játszik, kívül marad.

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem”

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem”

Sorsdöntő esélyek a kommunikációban

Gondolkoztál már azon, mitől működik az érzékiség, a sárm, a vonzás?  Mi az a valami, amitől az egyiknek sikerül, a másiknak nem? Van titok? S ha van, mi az? Tanulható a tudatalattira ható személyes varázs? Mitől működik a szimpátia, a spontán együttműködési szándék? Frusztrációid, megfelelési szándékaid, álcáid vagy igazi emberi minőséged táplálják áradó kisugárzásod, ami működteti a világ hozzád viszonyát? Végig gondoltad már, hogy kisugárzásod a kezdeményezője a veled történteknek?

A kommunikációd 90% tudattalan. Érezhető, előhangoló jelenlétben (kisugárzásodban) dőlnek el nagyrészt egy egész életedre kiható lehetőségeid! Vonzó vagy-e mások számára, lesz-e barátság, párkapcsolat egy személyes találkozásból? Összejön-e életed állása, üzlete, amibe minden befektetésed, tudásod, tapasztalatod, ráfordítása készül megtérülni? Itt dőlnek el esélyeid beteljesednek-e.

Ugye, megérezed, ha a vágy tüze lobban a partneredben, de azt is, ha nem alkalmas a pillanat tűzrakásra? Megérzed, ha kiszáradt, elvirágzott egy kapcsolat. Megérzed, ha hamis őszintétlen egy monda, egy nézés, egy érintés, ha bízhatsz valakiben, és ha nem, mert ott van igazi tartalma a jelenlétében.

Mit lehet ezzel kezdeni?

Felhangolható-e az igazi, sugárzó jelenléted? Hogy működtetheted érezni és éreztetni kommunikációd, ami megváltoztathatja kapcsolati és szakmai lehetőségeid? Hogyan tudsz feltűnősködés nélkül is látszani? Hogy lehetsz passzivitásodban is aktív? Hogy fordíthatod javadra a jelenlét kommunikációt? Hogyan változhat ez a tudatos tudatalatti történés automatizmussá? Miként lehet egy jelenlét rejtőzködő, vonzó, érintő, szelídítő, gyógyító, áradó, kezdeményező, inspiráló? Vágykeltő, távolságtartó, elutasító vagy erőszakos, lehengerlő? Melyik hová vezet? Ha, ezek a kérdések felkeltették a figyelmed, jó helyen jársz. Újabb kérdéseket, válaszokat, megoldásokat kaphatsz a hírlevelekben, ha kedvet kapsz hozzá, a Mikola-Jelenlét-tréningek játékaiban megéléseiben. Iratkozz fel a hírlevélre és esélyt kapsz újra gondolni megnyilvánulásaid, finomra hangolni érezhető milyenséged, s vele a világ hozzád való viszonyulását.