Minden ember hangja hangszer. Van akié, cselló vagy szaxofon, van, akié fuvola, van, akié hárfa vagy harsona, esetleg tuba. Minden ember beszéde muzsika. Menüett vagy ballada, dzsessz, pop, rock vagy éppen mulatós. Minden ember beszéde muzsika.
Üzen a hangszín, a rezonancia, a tempó. A beszéd dallama, a hang magassága, rezonanciája, tempója, nyitottsága vagy zártsága.
Mindaz, amit az érezhető, jelenlét is, előhangol. Bochkor Gábor hangja macsóságról, Gundel Takács Gábor vagy Kepes András hangja intellektusról, Majka hangja egyfajta felvállalt gátlástalanságról beszél, és mint a többieké, arról is, mit gondol magáról. Írtam már róla: nem véletlen, hogy Bács Ferenc arisztokratikus, Stohl András sármos, csábító, Dörner György „férfierős” férfi színészeket szinkronizál. Für Anikó szeleburdi, öntörvényű, György Anna törékeny nőknek kölcsönzi a hangját.
Az előadóművészek és művek egymást szépítő ölelésén keresztül szeretném bemutatni Neked, mi az, ami átüt, ami meghatározó abban, hogy átjön-e a dal érzelmi tartalma, jelenléte. Magával visz, bizserget, elvarázsol, vagy a „szódával elmegy”, a „nincs érintése” kategóriában közhelyesedik. Nem csak hallod, érted, de érzed is azt a hiányt vagy többletet. Ez a jelenlét minősége, ami fel- vagy leértékeli a személy, a közlés vagy a művészi teljesítmény befogadását.
Amikor süt, árad a varázs, akkor érintett állapotba kerülsz.
Kérlek, hallgasd meg Presser Gábor „Ne szeress engem!” című dalát, Deák Bill Gyulától!
Ugye, van érintése? Hiteles. El tudod képzelni ezt a dalt Koncz Zsuzsa vagy Zséda előadásában? Nem állna jól nekik, mint ahogy Koncz Zsuzsa intellektuális, Zséda érzéki dalai is furcsán szólnának Deák Bill hangján. Oláh Ibolya számának egyszerű a dallamvezetése, és a dalt és előadót szolgálva emelő hangszerelés és a megasztáros átütő, zabolázhatatlan egyedisége teszi igazán érezhetővé a dal üzenetét.
„Vessenek a mókusok elé!” a zenészek, énekesek, akik nem értenek egyet velem! A hangban, előadásban megjelenő érezhető történet, érzésmesélés, érezhetőség az, ami „eladja” a dalt közönségnek.
Sok olyan művész van, aki technikából mindent tud a hangjával, de az érzés, a történet nem jön át igazán az előadásában. Leonard Cohennek nem volt nagy hangterjedelme, nem volt „húúdeképzett” énekes, viszont olyan karizmája volt annak, ahogy és amit énekelt, ami örök értékűvé tették az életművét.
Azoknak az énekeseknek, előadóművészeknek hatásos az érkezése a tudatalattiba, akiknek személyes hangja, egész lénye érzésekkel mesél. Ők dallá vagy szerepé, történetté válnak, megtelnek lélekkel, érzéssel. Ez az érzés ragadja magával a hallgatót. Kotta szerint ugyanazok a hangok más-más előadótól teljesen más hatást válthatnak ki.
Vannak előadók, de privát emberek is, akik annyira akarnak hatni, hogy ettől szándékaikkal ellentétben elfogynak, vagy túl sokká válnak. A csináltság akadály, a természetesség és érezhetőség pedig kulcs a befogadáshoz.
Mit gondolsz, a te hangod milyen hangszer?
Mit gondolsz, a te beszéded milyen muzsika?
Mit gondolsz, milyen a ritmusa a beszédednek?
Beszéded milyen hatással van a téged hallgatókra?
Melyik énekes zenei és emberi jelenléte az, akihez leginkább hasonlónak gondolod magad?
Szerinted, jól, önazonosan bánsz a hangod, beszéded szavakon túli üzenetével?
Ha van rá szándékod és időd, rögzítsd a beszéded „szeretem és nem szeretem” témában, és hallgasd vissza a külső figyelő fülével!
Köszönöm, hogy velem gondolkodtál!
Érdekel, hogyan finomhangolhatod jelenléted? Kattints ide!
Iratkozz fel hírlevelemre, kattints ide!
Legutóbbi hozzászólások