Kiabál a manír, amikor azt érzed, hogy valami nagyon csinált, szándékolt, nem természetes. Ettől diszharmónia-, hiteltelenségérzésed lesz a megnyilvánulóval szemben.
Azoknak maníros a fellépése, akik valamilyennek szeretnének látszani, de ez a kép nincs teljes összhangban az érezhetőségükkel, még akkor sem, ha ők azt gondolják magukról. Az is gyakran előfordul, hogy túlcsordul valami, a se nem sok, se nem kevés szinten. A sokságnak is maníros hatása van. Az ilyen embernek nem áll jól a szerepe, az a gúnya, amit az önigazolásért alakít, vagy amit népszerűségért magára húzott.
Legelőször azok a nők és férfiak jutnak eszembe erről, akik más külső-belső tulajdonsággal rendelkeznek, mint amit gondolnak magukról, ami szerint viselkednek.
Hadd hozzak fel egy viccfigurát, illusztrálásul. A tizedes bemutatkozásra szólítja fel a katonákat. Az első két honvéd férfias határozottsággal elmondja a nevét, a harmadik, egy alacsony, madárcsontú figura odacsipogja: „Cérna Péter”. Mire az elöljáró rákiált: mondja férfiasabban! Megszólal a vézna emberke: „Cérna Péter, irgum-burgum”. A vicc azt mutatja, hogy még nevetségesebbé válhatunk, ha nem vagyunk önmagunk.
A manír tehát természetellenes fellépés, ami nem használ a rólunk kialakított képnek.
Azok az énekesek manírosak és kevésbé átélhető énekűek, akik nagyon figyelnek a hangképzésre, a tisztaságra, az olyanná válásra, vagy akik nagyon a hatásra, a sikerre koncentrálnak, de közben elvész az átélés, az érezhetőség, nem jön át az üzenet. A figyelem, az energia a technikára és a megfelelésre megy. Sokan így vannak azok is, akik nem szoktak a nyilvános szerepléshez és jó benyomást szeretnének kelteni. Kiléptek a komfortzónájukból és nem érzik biztonságban magukat, mondjuk egy rádióinterjú alkalmával, és csinált lesz a beszédük, kontrollált, ettől pedig természetellenes. Akkor se lesz igazán élvezetes hallgatni őket, ha jókat mondanak, mivel modoros a beszédstílusuk. Ez a természetellenesség ott van a hangban is, mert a hangnak is van érezhető jelenléte. Hallani, ha valaki jól érzi magát, és azt is, ha nem.
Ha jól figyelsz, sokszor azt is kiszúrhatod, ha valaki nem őszinte. Ha, jól figyelsz. Rejtőzködik, de tetten érhető a hátsó szándék az érezhetőségeiben. Gondolj csak az ügynökökre, akik el akarnak adni neked valamit. Hallani, ha valaki betanult gondolatokat mond és nem a saját gondolatait közli, és azt is, ha valaki szakértője, hiteles tolmácsolója annak, amit beszél. Tessék megfigyelni a politikusokat! Ne azt figyeld, mit mond, hanem a hogyant! Sokatmondó. Emberi tartalmáról és mondandója tartalmáról kiabál, ha leveszed a hangot és ráhangolódsz a szavakon túl érezhető üzenetekre.
Számomra nagyon hiteles a lelki tanítók közül Pálferi és Almási Kitti. Pálferi olyan szenvedéllyel és emberszeretettel mondja, játssza el tanításait, hogy együtt rezonál vele a hallgatósága. Ő egy „stand up tanító”. Almási Kitti varázsát pedig az átsütő szakmai hozzáértésében, őszinteségében, a kliens tiszteletében, egyszerre közelítő és távolságtartó manírmentességében lehet tetten érni.
Van egy népszerű pszichiáter, akinek a mimikája, gesztusai, hanghordozása is élő példája manírosságnak az én megítélésem szerint. Mégis tömegek rajonganak érte. Próbáld ki! Vedd le a hangot, amikor a közönséget is bevonja az előadásba. Nézd meg a közeli felvételeket, hang nélkül! Nyeglén kioktató. Néha olyan érzésem van, mintha élvezné, hogy uralkodik, gúnyolódik a hallgatóságán. Erre építette a brandjét és meg kell hagyni, profin csinálja. Van, akinek szimpatikus, van, akinek nem.
Így vagyok egy öreg tanítóval, akinek elismert életműve mellett az a benyomásom, hogy azt üzeni magáról, főleg, ha leveszem a hangot: „Én vagyok a mester, minden életbölcsesség tudója, és jól megmondom neked, mi legyen az útravalód. Még azt is, amit nem kérdeztél.” Nekem erről is beszél a kisugárzása, bár nagy tudású, tiszteletreméltó ember. Mindenkinek vannak tetten érhető gyarlóságai, nekem is. Pletykál rólunk a jelenlétünk.
Az említettek fellépésében jól érezhető, hogy mit gondolnak magukról és mit gondolnak a közönségükről. Ez kisugárzás belekényszerítheti a hallgatóságot abba a szerepbe, hogy közönséggé, partnerré, alárendelté vagy tanítvánnyá váljon. A jó előadó magához alakítja közönségét.
Nincs ez másként veled sem!
Bármilyen kapcsolódásba kerülsz emberekkel, felhangolója lesz a történéseknek a jelenléted. Úgy, mint ahogy a partnered jelenléte is előhangolja a megnyilvánulásaid. Közelít vagy távolít, emeli vagy gyengíti értéked a kisugárzás.
Pál Feri, és a többi tanító csakis rájuk jellemző módon hangolják fel a hallgatóságukat. Ahogy a te kisugárzásod, természetességed, pózolásaid, félelmeid és határozottságod, értékeid és hiányaid, eredetiséged vagy közhelyességed, mi több, szándékod is üzen rólad, felhangolva minden emberi kapcsolódásodat.
Mit gondolsz, meg lehet tanulni szépen beszélni? Úgy, hogy figyelemre méltó muzsikája legyen a mondataidnak? Mit gondolsz, megtanulható az alkatodhoz, a habitusodhoz, az alkalomhoz illő öltözködés, ami előnyeidet hangsúlyozza? Mit gondolsz, mennyire gátol vagy támogat, hogy tudod-e hordani önazonos jelenléted? Mit gondolsz, felhangolható az önazonos jelenlét? Tudnak-e beszélgetni a jelenlétek egymással tudatalatti szinten, a szavakon túl?
Ha eljössz a Mikola Emberhangoló jelenlét-tréningre, több dimenzióban is megélheted jelenléted ritkán használt dimenzióit. Spontán tudatossággal működtetheted azt a minőségedet, amilyen szeretsz lenni.
Érdekel? Kattints ide!
Iratkozz fel hírlevelemre, kattints ide!
Legutóbbi hozzászólások