Jó szívvel ajánlom, szánj időt arra, hogy végigolvasd, mire képes a jelenlét átélt működtetése, a jelenlétvarázs! Talán újra fogod értékelni saját jelenléted lehetőségeit. Talán.

Egy régi sportsérülés miatt hosszabb rehabilitáción vettem részt. Fontos élményemről szeretnék beszámolni nektek, arról, hogyan működött kezelésem közben, nehezített körülmények között is, több dimenzióban a jelenlét, mint előhangoló, mint teremtő és gyógyító erő.

Gyógytornászunk, Emese kisugárzása, nonverbális és szavakon túli vokális üzenete nemegyszer fárasztó, sokszor fájdalmas tevékenységet hangolt át örömmé. 

A célközönség főleg nénikből és bácsikból állt. Gyógytornászunk érezhetően derűs, emberszerető női jelenléte az első pillanattól olyan légkört teremtett, amelyben mindenki gondolkodás nélkül rábízhatta magát.

Mennyire fontos az első pillanat, és mennyire fontos, hogy nem akarás, erőlködés, hatalmi („én vagyok a főnök”) manipuláció irányította a csoport dinamikáját, hanem egy szelíd, érezhető áradás.  

„Figyelek rád!” „Fontos vagy!” „Oldjuk meg együtt!” – mondta Emese szóval, és szavakon túli, teljesen-igazán szeretet-jelenlét-érintéseivel, huncutkodással. Sokan évek óta nem részesültek ilyen bánásmódban. Az oda-vissza rezgések maguktól kezdtek áramlani, aminek Emese könnyed, szakavatott karmestere volt.

Csicsergése, minden részletre kiterjedő, figyelmes kedvessége a kényszert együttműködési szándékká, a fáradtságot és fájdalmat elfogadható természetességgé, később megkönnyebbüléssé, örömmé varázsolta.

Saját szememmel láttam, és később magamon is éreztem. Rövid időn belül jó hangulat gömbölyödött. A nyögéseket és jajgatásokat is nevetések kísérték. Ki gondolná, hogy kéz- és lábemelések, nyújtások erőlködései és fájdalmai örömet is jelenthetnek? 

Hogy mitől? Attól a fontos többlettől, ami szakmai és magánéletünk holnapteremtő és boldogító részleteit is át tudja hangolni. Hogy csinálta ezt Emese, a gyógytornász?

Egyrészt elismerésre méltó szakmaisággal (mint végzett testnevelőnek, jó volt felismernem szakmai felkészültségét), de igazán emberi különlegessége, jelenlétvarázslása működött és működtette a pillanatokat, és emberi érzelmi-cselekvési hozzáállását. 

Nemcsak az a valóság, ami van, de az is, aminek a valóságot érzed! Így lehet könnyíteni az élet más terheit is! Ugye jó érzés, ha valaki minden rezdülésünkre figyel és pozitívan reagál?

Érintve éreztük magunkat. Emesének érintő a személyisége. Figyelemmel, szeretettel, játékkal érintő.

Végiggondoltad már, mitől szerethető valaki? Gondoltál már arra, hogy a szerethetőség együttműködésre, feltétel nélküli elfogadásra ösztönöz? A LEGFINOMABB MOTIVÁCIÓ! 

Tudjuk, az emberi minőség jelenléte tudattalanul is befolyásol minket, előhangol. Minden ember beszéde zene, aminek dallama van. Dallamának pedig érezhetősége. Van, akinek cselló, van akinek tuba, van akinek fuvola vagy hárfa a beszéde. Van, aki menüett,  van, aki ballada, van, aki mulatós vagy heavy metál stílusban kommunikál.

Emese hangja inkább fuvolázott, pajkos csicsergéssel csábította mozgásos gyakorlataira a „betegeket”. Nem csoda, hogy ennek a muzsikának senki nem tudott és nem is akart ellenállni.

Próbáltam rajtakapni, hogy csak rutinból, „agylemezre” rögzített megszokásból mondja: „Jól van, ügyesen csinálta, Anna mama!” vagy: „Tudom, hogy nehéz. Addig csinálja, amíg jónak érzi!” De nem sikerült.

Olyan szívből szóló muzsikával mondta, hogy semmi esélye sem maradt a legcsekélyebb ellenkezésnek, lustaságnak. Mert nemcsak maguknak, de neki is feszítettek, lazítottak, emeltek és fordítottak a tornatársak. Olyan szép emberséggel, mégis természetességgel bánt kis csapatával, hogy valahogy nem is lehetett másként.

Kedves, derűs, viccelődő, áradóan emberszerető volt, mégis határozott. Kézben tartotta a dolgok menetét. Ha valaki próbálta más irányba vinni az óra tartalmát, ritmusát, volt hozzá ügyessége, hogy finom hangnemváltással magánál tartsa az irányítást. Javított, dicsért, korholt, viccelődött. Mindig annyit és ott, amennyit és ahol kellett. A jó arányérzék tehetsége adottság, születni kell rá! 

Szinte gyerekké, gyerekközösségé változtatta a bácsikat és néniket, akik minden alkalommal mosolyogva távoztak a tornáról. Nem volt más választásuk. Ezt érezték, ettől is gyógyultak. 

Azt vettem észre magamon, én is várom a torna kezdetét, mint a mamókák, papókák, s vele azt az érzést is, amit a gyógytornászunk a jelenlétével teremtett. Ez már valami, ugye?

Az IGAZI JELENLÉT jól felismerhető! Ha távolodsz tőle, akkor is veled marad. 

A jelenlétvarázs egyedivé tehet hivatásunkban és ott lehet minden találkozásunkban. Ott lehet minden fontos pillanatban, igazi szerelemben, összetartozásban, szülő-gyermek viszonyban. Mert a jelenlét, ha úgy éled: vonzás, érintés, inspiráció, szelídítő és gyógyító erő. Ahogy Emese, a gyógytornász éli, műveli, az éltető varázserő.