Kiabál a manír

Kiabál a manír, amikor azt érzed, hogy valami nagyon csinált, szándékolt, nem természetes. Ettől diszharmónia, hiteltelenség érzésed lesz a megnyilvánulóval szemben.

Azoknak maníros a fellépése, akik valamilyennek szeretnének látszani, de ez a kép nincs teljes összhangban az érezhetőségükkel, még akkor sem, ha ők azt gondolják magukról. Az is gyakran előfordul, hogy túlcsordul valami a se nem sok, se nem kevés szinten. A sokságnak is maníros hatása van. Az ilyen embernek nem áll jól a szerepe, a gúnya, amit alakít az önigazolásért, vagy amit népszerűségért magára húzott.

Legelőször, azok a nők és férfiak jutnak eszembe róla, akik más külső-belső tulajdonsággal rendelkeznek, mint amit gondolnak magukról, ami szerint viselkednek. (tovább…)

A nincsnek is van jelenléte

Amikor fáj, ami nincs….

Zavarba ejtő, ha nem hevül a vágy, nem perzsel az érintés. Ott van az ölelésben is, ha nincs vagy kihűlt vágy. Vannak, akik mégis úgy játsszák, mintha lenne. Ilyenkor fázik a lélek a nincstől, bár vannak közöttünk olyanok, akik jól fejlett önbecsapó készülékükkel a nincset, a vágyaikat is valóságnak érzik, jóllakatva önbecsapásukat, illúzióikat. Ha esik az eső, akkor is naptejjel kenik magukat, nehogy leégjenek.

Kínos, amikor valaki nem humoros, csak humoroskodik, amikor nem okos, csak okoskodik. Akkor nincs ott a humor, nincs ott az okosság, csak a hiánya. Ilyenkor a nincs az, ami van.
 Természetellenes, ha valaki manírral akar annak látszani, aki valójában nem ő, csak szeretne lenni. Ha egy nő nem érzéki, de kihívó öltözködésével, viselkedésével annak akar látszani. Ha egy férfi, erő vagy egzisztenciája fitoktatásával akarja bezsebelni a népszerűséget vagy a tiszteletet.

Kiabál a nincs, ha valaki hamis önképét játssza a világ felé. A ninccsel kérkedők a van hiányával hívják fel magukra a figyelmet. Sok tanfolyamon tanult határozott managerről ordít, hogy szerepe alatt nincs értékelhető tartalom, csak látszat. Hiteltelen szerepüket játsszák. Tanítványaimat arra motiváltam, hogy úgy éljenek, hogy tudják, ami van, az látszik, ami nincs, azt mutogatják.

Ha érdekel, hogyan hangolhatod fel jelenléted – magamutogatás nélkül –  iratkozz fel hírlevelemre.

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Stylistok komponálják meg a személyiséghez, alkalomhoz a szemnek is hiteles, harmonikus megjelenést. Hajszobrászok csűrnek-csavarnak, simítanak, festenek hajkölteményeket, sminkesek fedik és hangsúlyozzák az arc takarnivalóit és előnyeit. Mert fontos a külcsín! Fontos, hogy mit gondolnak rólunk. Egy vagyont költenek rá, akik megtehetik.

Miért menekültem el egy feltűnően nőies megjelenésű nőtől?

Nem is olyan régen egy kiállítás megnyitón voltam, ahol bemutattak egy nagyon feltűnő adottságokkal és öltözettel rendelkező hölgynek. Arca, szeme, ajkai, alakja és formái látványosak voltak, mégis rövid időn belül menekülnöm kellett mellőle, mert kisugárzása őszintétlen, öncsodáló, erőszakos és manipulatív volt. A modelliskolában is volt ideális „felszereléssel” megáldott lány és mégse volt olyan vonzása, mint a másiknak, aki külsőleg meg se közelítette őt, de NŐ-sége akkor is világított, ha nem csinált semmit. Volt benne valami érezhető, ami odafordulást, kedvelő előhangolást váltott ki a többségből. Mennyit jelent az érezhető jelenlét, a kisugárzás? Felülírja a látványos külsőt, a divatos ruhát, frizurát. Férfiolvasók! Így van ez velünk is.
Mit gondoltok, megkomponálható az önazonos jelenlét? Mert, nem ugyanolyan a kisugárzása, így más is áll jól Audrey Hupborn-nek és Marline Monroe-nak, vagy Julia Roberts-nek és Sandra Bullock-nak. Hugh Grant-nak, Brad Pitt-nek vagy Adam Sandler-nek.

Henry Higgins professzor, Eliza Doollitle virágáruslány piaci megszólalási és megjelenési stílusát felsőbb körökben is elfogadhatóvá, mi több, népszerűbbé változtatta a My Fair Lady-ben. Csak az öltözködés, frizura, smink vagy a szép beszéd, ami megkomponálható? Véleményem szerint nem! Mit ér a külcsín, sugárzó jelenlét nélkül? Az önazonos minőségi kisugárzás felhangolja az emberek hozzánk való viszonyát. Érdemes foglalkozni vele!

Meg tudnád fogalmazni néhány mondatban, mit gondolhatnak rólad első látásra azok, akik nem ismernek? Nézd magad kívülről, ha tudod! Esetleg kérdezz meg őszinte embereket, ha vannak ilyenek a környezetedben! Meghatározza a hozzádállását!

Ha hangszer lennél…

Ha zeneértő vagy, tudod, hogy akár kicsit elhangolt hangszeren se szólhat tisztán bármilyen remekmű. Hamis lesz, diszharmonikus. Tudod, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy ugyanazt a dallamot más érezhetőséggel játssza le két különböző tehetségű művész? A lényeg az, amitől az egyiknek elkapkodják a drága jegyeit koncertjére néhány nap alatt, a másiknak kong az ürességtől a kisebb terem is. Ami számít, az látszólag nüánsznyi, mégis döntő. Így van ez jelenlétünkkel, kisugárzásunkkal is.
Senki nem teljesíthet emberi minősége felett, de felhangolható, érzékenyíthető a jelenlét érzékelése és sugárzása szavakon túl. Ennek tudatosításával, fejlesztésével ösztönösen érzékelhető, hordható és működtethető.
A Mikola-Jelenlét-tréningen esélyt kapsz felismerni, érezve és éreztetve működtetni, felhangolni emberi kapcsolódásaid és önazonos jelenléted.

Mit tett Várdai István a hallgatóság tudaton-túlijával?

Mit tett Várdai István a hallgatóság tudaton-túlijával?

Bizsergést éreztem a koponyám alatt, szemeim tűzben égtek és bőröm alá is érezhetően bejátszotta magát a zene, Várdai István és a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén. Mélyen érintő élmény volt számomra a zeneakadémiai előadás egyedi varázsa. Sejtjeimmel és sejten túlimmal is kommunikált. Várdai István fiatal kora ellenére nem ok nélkül a világ legkeresettebb csellóművésze. A zenekar is a klasszikus kamarazene élvonalába tartozik. De mit keres egy koncertbeszámoló a Jelenlét hírlevélben? Hogy jön ez ide? Akinek érzékeny a befogadása a minőségi zenére, érezni fogja, miről beszélek, de remélem másokat is megtalál ez az írás, mert átélni is tudni érdemes!

A koncerten a zeneszerző Schubert megkomponált művét, jó esetben, több ezer zenész muzsikálta már el magán- és hangszerén átkódolva. Mitől lesz lényegesen különböző az élmény két, szinte azonos tudású művész előadásában? Mi az a többlet, amitől magával repít minket a katarzis? Mit tett és hogyan Várdai István a Zeneakadémia levegőjének fajsúlyával, a hallgatóság tudaton-túlijával? A hangok, ugyanazok a kottában az egyik és másik zenésznek. Valószínűleg hasonlóan teszik az ujjukat, vonójukat is a húrokra. Mégis más, ahogy megszólalnak a kottába kódolt hangok. A művészlélek minősége, a mély tartalom átélése, átadása más, és másként is „énekelt” a hangszeren, ettől vált katartikussá az élmény az érzékeny hallgató számára.

Kicsit merész váltással, a húrok érintésétől gondolódjunk át a testi érintésekre. Ne csak intellektuálisan, de átélő érzéssel!

Ugye, különbséget tudunk tenni egy üres, közhelyes vagy biztató és a vágykeltő ölelés között? Lehet, ugyanaz a kéz ölel, mégis zongorázhatóan, vagy csellózhatóan érezhető a bántó vagy inspiráló, magával ragadó tartalmi minőség. A simogatás játéka is milyen gazdagon beszélhet bőrön át gyógyítóan, szelíd gyöngédséggel vagy alig érintő, mégis perzselő szenvedéllyel. Lehet az érintés tétova, békítő, csendesítő, előhangoló, becéző és még mennyi minden… Emberi, női, férfi minőségünk, pillanatnyi állapotunk hangolja érezhetően csöndjeink, megszólalásunk, érintésünk tartalmát, jelenlétét, mint ahogy a koncerten Várdai István Stradivárius csellóján közvetítette felénk Schubert művén keresztül zenetörténeti talentumát.

(A borítókép forrása: jegy.hu)

Szívesen olvasnál még hasonló írást?

Legyél, aki lehetnél…

Legyél, aki lehetnél…

Van egy dráma, vagy vígjáték, melynek te vagy a főszereplője, valamennyire írója, rendezője is. Ezt a darabot csak egyszer játsszák, pillanatai megismételhetetlenek. Gondold végig velem, hogy mennyire befolyásolja sorsod alakulását, a dráma folytatását, jól játszod-e életed drámájának vagy vígjátékának főszerepét? (tovább…)