Lehet szelíd hatalom az érezhető jelenlét? Támogathat vagy akadályozhat minket mindennapjaink megannyi helyzetében?
A jelenlétet legtöbbször a „most” pillanatának teljes megéléseként asszociálják. Fontos képesség az élet minőségi átéléséhez! Jómagam tágabb tartalmában értelmezem és használom, ez közelebb áll a színpadi, színészi jelenléthez, melyben a színész teljes átéléssel alakítja az általa megformált szerep minden mélységét.
Eszerint a jelenlét az egyénre és pillanatnyi állapotára felcserélhetetlenül jellemző érezhető emberi tartalom, minőség. Megélt éveink örömeinek, frusztrációinak, tapasztalatainak szavakon túl üzenő esszenciája, mely alapján szimpatikusnak, ellenszeresnek, szelídnek vagy erőszakosnak, visszahúzódónak vagy éppen magamutogatónak, hidegen távolságtartónak, barátságosan szeretni valónak, pancsernak vagy hozzáértőnek gondolhatnak minket.
Ez az érzés irányítja, hogyan viszonyulnak hozzánk, szavainkhoz, nőiességükhöz, férfiasságunkhoz. Mennyire vagyunk elfogadhatóak, kedvelhetőek, hatékonyak aktuális környezetünkben. A jelenlét jeleket küld pillanatnyi állapotunkról, arról, mit gondolunk magunkról, másokról, a pillanatnyi helyzetről, hogy komfortosak vagyunk benne, vagy csak úgy, mint „bal láb a jobb cipőben”.
A jelenlét üzen csendjeinkben, testtartásunkban, tekintetünkben, hanglejtésünkben, minden tudattalan megnyilvánulásunkban.
Lehet évek alatt ránk nőtt szerep, amely mögött, elfojtásaink vagy kompenzálásaink börtönében régen elfelejtett igazi énünk gubbaszt, de lehet értékeink jó érzést sugárzó vonzása is.
A jelenlét akkor harmonikus, hatékony, ha önazonos
Több mint 30 éves színpadi pályafutásom és modellnövendékeket, művészpalántákat, trénereket hatékony jelenlétre tanító tevékenységem is azt igazolta, hogy a jelenlét akkor harmonikus, hatékony, ha önazonos.
Ahogy a színészt egy megírt jellem magával ragadó átélése, úgy az egyént saját, önmaga által is elfogadott, szerethető milyensége kell, hogy kitöltse. Így léteznek a gyerekek, amíg nem tanulnak meg fékek, korlátok és elvárások szerint érezni, cselekedni.
Tessék csak felidézni, ahogy édesanyja kitárt karja felé szalad egy apróság. Megszűnik a külvilág, csak az érzés van jelen. Így viselkednek a szerelmesek a teljes elfogadás, inspiráló rajongás légkörében is. Csak úgy sugárzik egymásra hangolt jelenlétük! Így működnek azok az emberek, akiknek elfogadó, támogató környezete volt a családban és más közösségekben, szerettek vállalhatóan önmaguk lenni. Ettől érezték és érzik jól magukat a bőrükben. Többségünk viszont rögzült szerepet játszik, szerepe álruhájában nagyobb biztonságban érzi magát, mint lappangó, igazi, nem tanult jellemében.
Nem túlzás azt állítani, hogy a jelenlét kezdeményezője és meghatározója lehet kapcsolódásainknak. Meghatározza viszonyulásainkat, minden verbális és nonverbális interakciónk hatékonyságát, privát és szakmai életünkben egyaránt. Ezzel visszahat önértékelésünkre, ami befolyásolja pozitív kisugárzásunkat.
A piacon, ahol vásárolni szoktam, van egy savanyúságos-néni, akinél mindig hosszú sor áll, míg a többiek a pultnak támaszkodva várják, hogy valaki az ő árujukat válassza. Elárulom, nem az uborka íze vonzotta a vevőket ehhez a nénihez, hanem a „személyes varázs”, ami nem csak a piaci környezetben működik.
Játékra hívlak, Kedves Olvasó!
Képzelj magad elé egy televíziót, amiről levettük a hangot, csak a látványra és megérzéseinkre hagyatkozunk. Nézzük meg közösen Pál Feri atya előadását! Magával ragadó, pajkos, emberszerető egyéniségéről üzen minden gesztusa, mimikája.
Kapcsoljunk tovább. Egészen más Csernus Imre fellépése. Ha nem halljuk, amit mond, akkor is átüt provokatív személyisége. Mindkettőjükről érezhetjük, mit gondolnak magukról és milyen attitűddel viszonyulnak hallgatóságukhoz. Javaslom ezt a játékot kipróbálni további magyar és külföldi közéleti személyiségekkel. Tanulságos következtetésekre juthatsz.
Tóth Gabi énekesnő megszólalásai harsányak, mondhatni feltűnősködőek, nem úgy Zsédáé vagy Koncz Zsuzsáé, ők más dimenzióban látszanak.
Hankiss Elemérről szavak nélkül is sugárzott a bölcsesség, az emberek és gondolatok tisztelete, jó értelemben vett alázata.
A jelenlétünk akaratunk ellenére, akaratunkon túl is meglepő dolgokat árul el rólunk.
Más a jelenlétünk egy beteljesült együttlét, és más egy veszekedés vagy szakítás után. Talán furcsa a példa, de más egy esküvőről, és más egy temetésről érkező csoport kisugárzása. Más a szurkolótáboré is, amikor győztes, és amikor vesztes mérkőzés után jön velünk szembe az utcán. Más egy dzsessz- és egy rockkoncert közönségéé.
Ha nem vállalja valaki, akkor is kiabál róla, ha féltékeny vagy sértődött, indokolt vagy képzelt okok miatt. A legtöbb esetben nem is kell mondania, kitalálható, ha egy férfi megkíván egy nőt, és viszont – igaz, nőknél rejtőzködőbbek lehetnek a lobbanások.
Kinek ne lennének az életmúzeumában nem felejthető, vágytól bizsergető, az öntudatlan megérkezésig fejlődő pillanatok, percek, órák. Tessék csak visszagondolni a tegnapi napra, vagy évekkel ezelőtti esetekre, hogyan fejlődött, nőtt, perzselt, lángolt a szerelmünk jelenléte. Ott volt az „összekacsintó egymást keresés”-ben, a fizikai és lelki érintésben, a mozdulat vagy a mozdulatlanság történésében. Nem kell hozzá pszichológusnak lenni, érzékeny megfigyelő észreveheti, ha a nézés, a közelség tartalmát a kémia is diktálja.
Az érzékiségnek is van érezhető jelenléte, hatalma, és milyen sokszínűen, gazdagon mutatkozik!
Mennyire más Marilyn Monroe. Audrey Hepburn, vagy Sharon Stone nőies vonzása, Richard Gere, Al Pacino, vagy Ralph Fiennes sármja!
Azok a nők, akik jól bánnak érzéki tartalmukkal, érezhető gyöngédségükkel, szenvedélyességükkel, harmóniájukkal, valahogy könnyebben nyitják a lehetőségek kapuit minden területen, mint azok, akiknek formális vagy kekeckedő a jelenléte, és ehhez még csak nem is kell a férfilapok címlaplányainak formáival és méreteivel rendelkezniük.
Az igazi férfikarizma is egyfajta emberi tartalom sugárzó jelenléte, amelynek vonzása, biztonsága van, ha természetességből fakad. Taszíthat is, ha egomán, ha csinált, ha maníros.
Mi az a valami, amitől az egyiknek sikerül, a másiknak nem? Mi az a többlet vagy hiány, amitől egy hivatása minden technikáját tökéletesen használó énekes csak vokalistája lehet a nála kevésbé tanult kollégájának? Mitől más ugyanaz a dallam az egyiktől, mint a másiktól? Mitől vagyunk elbűvölve az egyik hallatán, míg a másikra csak azt mondjuk: „Jó hangja van, szépen énekel”?
A titok az érezhetőségben rejtőzködik. Az érezhetőségben. Az még nem művészet, ha valaki lejátssza a kottába írt hangokat, attól a többlettől születik a varázs, amit tehetsége tartalmából ad át a hangszer magszólaltatásával. Talán patetikusan hangzik, de valami hasonló történik a személyiség érezhető megnyilvánulásaiban is. Az egyikünk pozitív vagy negatív megérintő hatást kelt, a másikunk annyi visszhangot vált ki a környezetéből, mintha ott se lenne.
Milyen behozhatatlan előny, ha valaki jól bánik a szavakon innen és túl üzenő jelenlétével!
Igen, akkor is lehet bánni vele, ha tudjuk, a jelenlét az esetek nagy többségében nem tudatos tevékenység. Mert az önazonos, érezhető kommunikáció tanulható, és idővel automatizmussá válhat. Felhangolható, és felhangolja azokat, akik kapcsolatba kerülnek velünk.
A jelenlét minden kapcsolódásunkban működik, akár akarjuk, akár nem, csak más-más tartalommal egy szülő-gyerek kapcsolatban, egy üzleti tárgyaláson vagy egy szerelmi kapcsolatban. De ami megkérdőjelezhetetlen: döntően befolyásolja az interakció végeredményét. Azt, hogy elfogadja-e a gyerek a felnőtt véleményét, az üzleti partner szimpatikusnak, megbízhatónak, jó partnernek ítél-e meg minket, és azt is, ébred-e vágy férfi és nő között.
Ahány ember, annyiféle kisugárzás, tartalom, jelenlét. Senki nem teljesíthet emberi minősége felett vagy alatt.
Érdemes időt szánni arra, hogy finomra hangoltan sugározzuk a szavakon túli dimenziókban szerepeinken túli milyenségünket. Gondolom, nem lesz vita köztünk abban, hogy azok érzik jobban magukat saját bőrükben a változó világban, akik önazonosan tudják élni és éreztetni értékeiket, emberi tartalmaikat. Legyünk hát jelen a jelenben, legyünk jelen érezhető emberi minőségünkben!
Legutóbbi hozzászólások